Patkányok télen

Több cikken keresztül megismerkedhettünk már a patkányok életével. Igaz nem mondható egy kedves és szeretni való állatnak, bár akadnak olyan emberek, akik hobbiból a lakásban tartják “kis kedvencként” egyes változatait. De ettől függetlenül úgy gondolom, nem árt, ha minél többet tudunk róluk, hogy ne érjen meglepetésként minket mit művel, ha a közvetlen környezetünkben verne tanyát. Ismerjük már a rejtőzködési, táplálkozási  és fészkelési szokásaikat, életmódjukat. Arra is tippeket adtam, hogyan lehet védekezni ellenük akár házi módszerekkel is. S beszéltem az egészségügyi kockázatukkal kapcsolatban arról, miért is fontos az, hogy megakadályozzuk az elszaporodásukat, és  gondoskodjunk az irtásukról

Vajon mi az oka a túlszaporodásuknak?

Elsősorban  az, hogy nagyon  jó az alkalmazkodóképességük és speciális az “intelligenciájuk”, valamint az emberi hanyagság is segíti ebben őket. Elég, ha csak egy ilyen ember van  a környezetünkben, aki, például szemetet halmoz fel, nem takarít, elhanyagolja a lakását és a lakókörnyezetét. S ezeknél máris háboríthatatlanul tudnak garázdálkodni és szaporodni ezek a rágcsálók.  Aztán már csak egy lépés innen, hogy télen is bizony nálunk maradnak, ha mindig megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet találnak.

De vajon mi történik velük télen?

Beszélgettem egyik kertes házban élő ismerősömmel, aki panaszkodott, hogy az idén nagyon sok patkányt látott a jószágai körül is, mondhatnánk igazi nagy patkányinvázió volt a környékükön. Megdézsmálták a takarmányát és bizony félt, hogy  akár a háziállataiban is kárt tehet, vagy megfertőzi őket valami betegséggel, hisz tudjuk, sokfajtát terjeszthet ez a rágcsáló. Vajon ha kemény mínuszok lesznek a télen, számíthatok-e arra, hogy megállítja az elszaporodásukat, vagy kipusztulnak? – kérdezte.

Sajnos nem sok jóval kecsegtethettem. Az elmúlt években, különösen a  nagyon enyhe időjárás miatt  könnyedén átvészelték a patkányok is a telet. Így meglehet, hogy már a tavasz folyamán is igen nagy rágcsálóinvázióval kell számolnunk, s persze ez vonatkozik ugyanúgy az egerekre vagy pockokra s más rágcsálókra is. Vidéken és a városokban egyaránt elszaporodhatnak ismét.

Ősszel nagyobb a veszély erre?

Igen egyértelműen az ősz az egyik olyan időszak, amikor a patkányok is téli menedékhelyet keresnek maguknak, s így ha nem vigyázunk, könnyen megtalálhatnak minket. De mi lehet ennek az oka?
Elsősorban a vidéki falvakban, városokban, mezőgazdasági telephelyeken, nagy csábítást jelent számukra a sokféle  nyáron betakarított termény. Hisz ezek el vannak, már tárolva egy helyre s nem kell nekik messzire menni ennivalóért elég, ha egy ilyen épületbe bejutnak, s egész télre megoldott az étkezésük.

Épp nemrég olvastam adatot arról, hogy  egyes számítások szerint, a világ gabonakészletének, ma is szinte 1/5-ét patkányok pusztítják el. Vannak olyan találgatások is miszerint a nagyvárosokban körülbelül ugyanannyi a patkány, mint az ember, ha belegondolunk, ez félelmetes! De egyelőre ezek csak szerencsére becslések, pontos számításokat sehol nem végeztek erre vonatkozóan.
Ezért érthető, hogy ősszel  a telelési ösztön hajtja őket és arra sarkalja, hogy mielőbb olyan zárt helyet keressenek maguknak a rágcsálók, ahol biztonságosan el tudja magát vackolni.
Ám sajnos elmondhatjuk azt is, hogy a nyár végi száraz időszak igencsak kedvezett a szaporodásuknak. S mivel  nem tizedelték őket betegségek sem, nem csökkent a létszámuk, sőt inkább növekedhetett.

Hol találnak még menedéket?

A vándorpatkányok mondjuk  a téli hideg miatt egyértelműen az emberek közelségét keresik, s erre nagyon is megfelel nekik akár  a csatornahálózatunk is. Kedvelt búvóhelyük ez. Ezért jó tanács, hogy például az étkezési zsiradékot, használt étolajat  (sajnos sokan most is így csinálják) ne öntsük  bele a csatornába vagy a csapadék elvezető rácsába. Ezzel talán sikerül megakadályoznunk, hogy hozzánk vándoroljanak ezek a  rágcsálók mondhatnánk úgy is, hogy  ingyen lakomákra.

Az utódok is “szállást” keresnek

Nem csak a felnőtt patkányok, hanem a fiatalok is, akik a nyári vagy őszi szaporulatból születtek, igyekeznek minél jobb téli szállást találni maguknak még a hideg idő beállta előtt. Igaz ez  a szaporulati vándorlás  egész évben megfigyelhető, de úgy néz ki, azonban ősszel még jobban felerősödik.

Elmondhatom, hogy különböző megfigyelések szerint az új helyet mindig egy hím kutatja fel és foglalja el, s majd  hozza utána magával a társait is. Aztán ha majd megtelepednek, akkor gyors szaporodásra is adják a fejüket.

A nagy túlélő

Patkányfronton tehát nem túl jók a kilátások a téli hónapokban sem. Mint említettem simán behúzódnak a pincékbe, csatornákba, magtárakba, ezért megállapíthatjuk, hogy a hideg meg sem kottyan ezeknek a rágcsálóknak. Tehát úgy néz ki, hogy az  idén is olvashatunk, vagy láthattunk olyan híradásokat majd  ami a patkányok elszaporodásáról szólnak s ez sajnos jellemző a nagyvárosokra is, vagy akár Budapestre, ahol igencsak népes számban megtalálhatóak.

Miért is írtam, hogy “nagy túlélő”?

Rendkívül találékony, hihetetlenül jól alkalmazkodó állatfaj, amely, szinte mindent túlél és minden külső hatásnak, szinte hihetetlen, de még a radioaktív sugárzásnak is jól ellenáll. Talán már emberek sem lesznek a földön, de a patkány akkor is meg fog maradni. Pedig  azt is ki merem jelenteni, hogy valószínűleg az egyetlen olyan szőrös állat, amit a legtöbb ember utál.

Mit tehetünk, hogy ne nálunk teleljenek ki?

Jó kérdés, mondhatnánk. S tényleg nem egyszerű erre a válasz. Természetesen nem most kell kapkodnunk így a hidegebb, esős és őszi idő beálltával, s az irtásukkal foglalkozni. Ez folyamatos munkát igényel, ahol észleljük a megjelenésüket. Sajnos hiába vannak erre jó ötletek, meg módszerek, ezek akár be is válhatnak, ha csak egy pár példányról van szó, de nagyobb invázió esetén már kudarcot vallhatunk velük. Mindenesetre a legfontosabb tényleg, hogy semmi számukra ehető dolgot ne halmozzunk fel. Gondolok itt a gyümölcsökre, gabonafélékre, raktárakban, magtárakban, állatok takarmányára a gazdaságokban, vagy a kiskertekben.

Persze tudom, erre szükség van, hogy valahol ezeket is tárolni kell télre, de akkor mindenképp olyan zárt helyet biztosítsunk ennek, ahova a rágcsálók biztos nem tudnak bejutni. Hisz nem csak azért szükséges ez, mert óriási károkat tudnak okozni a gazdának, ha a tárolt  készleteiket megdézsmálják. De valljuk be őszintén, kinek van gusztusa a megrágott, vagy ürülékkel szennyezett élelmiszereket elfogyasztani. S arról még nem is beszélve az egészségünket károsító sokfajta betegségről, amit ezáltal elkaphatunk.

S végül, igazán nem ijesztgetésnek szántam ezt az írásom, de fontos tudnunk, hogy sajnos a tél sem véd meg minket. Ezeknek a  rágcsálóknak a  rohamától. Nincs olyan kemény tél, ami miatt elmondhatnánk: hogy na, végre!  Az idén biztos elpusztultak! Hisz mint tapasztaljuk is sokan, igyekeznek ősszel a legmegfelelőbb búvóhelyet megtalálni. Ahol élelemhez is jutnak, s átvészelik itt a telet, hogy majd tavasszal. Ha a melegebb napok bekövetkeznek, újult erővel kezdhessék meg a kártékony tevékenységüket a közvetlen környezetünk rovására