Már lassan az ősz végén járunk, s nyakunkon a tél is. Ezért bizonyára a patkányok is megtalálták már a téli szálláshelyeiket, Nemrég írtam erről, hogy mire figyeljünk a hideg idő beköszöntével, hogy  ne kelljen a lakásunkat a különböző rágcsálókkal, megosztanunk. Ezek közül is a patkányok veszélyeire hívom fel mindig a figyelmet.  Miért is? Hiszen a patkányok nagy kockázatot jelentenek az emberek számára, fertőzésveszély forrásai, s mint ahogy már többször is leírtam számos súlyos betegség terjesztői is, melyek akár halálosak is lehetnek.  Ám valószínű, nem is gondolták volna sokan, hogy a ma élő emlősöknek több mint egyharmadát a rágcsálók teszik ki. Igaz a mi szempontunkból a legkártékonyabbak ezek közül, ne felejtsük el a patkányok, de azt is el kell mondani, hogy ezek viszont sok ragadozó emlősnek és madárnak a mindennapi tápláléka.

A rágcsálók a mi legjelentősebb kártevőink. Ha nem volna olyan sok ellenségük, és ha a fertőző járványok nem ritkítanák meg soraikat, egyes elképzelések szerint, már átvették volna a hatalmat a földünkön. Ezért is folyik ellenük állandó háború és irtási hadjárat. Szinte hiábavalónak látszik azonban az, ami folyik ellenük, mivel szinte már bámulatos a termékenységük és szaporaságuk, s így gyakran lehetetlen a kiirtásuk egyes területeken. Ezek a szapora fajok sokszor az emberi tulajdonok romlását okozzák. A sokféle rágcsáló és patkányféle közül az ember közvetlen környezetében a vándorpatkány él. Ma már azt is megállapíthatjuk, hogy hazánkban ez a faj teljesen kiszorította a házi patkányt.

Honnan is került hozzánk a vándorpatkány?

A vándorpatkány eredetileg Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger környékéről származik. Azért is kapta ezt a nevet, amit először Norvégiában írtak le, mert a patkány szinte világméretű vándorlása akkor kezdődött, mikor a hajókkal történő áruszállítás is elindult. A hajókon előszeretettel “utazott” és így juthatott el a különböző földrészek kikötőibe is, majd onnan a szárazföld belsejébe, s aztán majd a világ összes országába.

Mit kell tudnunk a kátételeiről?

A patkányok által használt területek nagysága legfőképp a táplálékforrásuk meglététől is függ. Nagyon jól ismerik a saját “felségterületüket ” az ízérzékük is kiváló, de ha idegen táplálékokat találnak /gondolok itt például különböző mérgekre/ ezekkel szemben roppant bizalmatlanok lesznek. Nem is gondolnánk, de a mezőgazdaságnak is nagyon nagy károkat tudnak okozni. Mivel egy patkány évi takarmányfogyasztása egy állattartó telepen 20 kg is lehet ez óriási mennyiség, ha belegondolunk. De ez még nem minden, hisz amit nem eszik vagy rág össze, azt a vizeletével és ürülékével szennyezi be és így nem lesz alkalmas az állatok takarmányozására. Mint említettem is, veszélyesek, ha elszaporodnak, mivel betegségeket, sőt járványokat indíthatnak el, és tarthatnak fent. Csak egy példával élve, egyetlen halom patkány-ürülék mintegy 200 000 Szalmonella-baktériumot is tartalmazhat, félelmetes ugye?

Rendkívül óvatosak

A patkányokra jellemző, mint ahogy a cikk elején is említettem, hogy borzasztóan óvatos állatok. Az életüket örökös gyanakvás határozza meg, amelyet az újtól való félelem is tetéz. Érdekes, hogy a mérgezett csalétektől távol tartják magukat, és valahogy ösztönösen félnek tőle. Az óvatosságuk abban is megmutatkozik, hogy a patkányok folyamatosan figyelik és szemmel tartják a környezetüket. Ezért ha olyan tápláléknak látszó dolgot találnak az élőhelyükön, amit eddig még nem ismertek vagy esetleg új tárgyakkal találkoznak, ami számukra szokatlan, tehát bármely változással szemben igen bizalmatlanok. Az új, korábban nem látott vagy nem ismert, táplálékot is csak igen óvatosan kóstolják meg, és ha nem ízlik nekik vagy észreveszik, hogy a “család” tagjai betegek lesznek tőle, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem hajlandóak elfogyasztani.

Életmódja

A vándorpatkány, mint tudjuk már, éjszakai állat. Ez azt jelenti, hogy rejtett életmódot folytat, nappal a fészkében pihen. Csak nagyon óvatosan jön elő a fészkéből is és mindig a megszokott ösvényén szeret közlekedni. Ezt is úgy teszi, hogy mindig arra törekszik, a testének valamelyik oldala, valamilyen felülethez közel legyen, tehát például a falat súrolja De biztosan sokan hallották azt is már, hogy a patkány igen tanulékony és intelligens állat. De ezek mellett még ravasznak is mondhatjuk. Nagyon jól tud futni, de kiváló a mászásban is, és az úszásban, akár 60 cm távolságot is képes átugrani. Kényes a bundájára is, hiszen igencsak fejlett a tisztálkodási ösztöne,. Ha eszik, vagy épp új “otthont” szállást keres magának és emiatt vándorol akkor a táplálkozás, vagy vándorlás után a testére tapadt szennyeződéseket mihelyt csak tudja, nyugodt körülmények között azonnal eltávolítja a bundájáról. A szőrét, farkát addig nyalogatja, amíg az tiszta nem lesz.

A patkányok nagyobb távolságra akár közlekedési eszközökkel is el tudnak jutni, mint például a hajó. De mondhatjuk, hogy egyes épületek között is aktívan vándorolnak. Akárhogyan is kerülnek be a környezetünkbe, az biztos, hogy ezek a kártevők megtelepedni és elszaporodni szeretnének, de csak ott tudnak, ahol az életfeltételeik a rendelkezésükre állnak. Az elszaporodásuknak épp ezért csak az szabhat gátat. Ha az életfeltételeik kedvezőtlenül megváltoznak, elsősorban a táplálékhiány, a túlszaporodás következtében fellépő búvóhely hiány, valamint a környezeti tényezők közül például, a hőmérséklet megváltozása miatt, addigi területüket el kell hagyniuk. Ilyenkor a  tevékenységüket olyan területen folytatják, ahol kedvezőbbek lesznek a megélhetésükre való feltételek. Ezek a patkányok folyamatos utánpótlását adó területek az úgynevezett „patkánygócok”.

Jó, ha tudjuk!

A rágcsálók között különféle kórokozók (például: vírus, baktérium, fonalféreg stb.) által előidézett betegségek és járványok fordulnak elő, amelyek a rágcsálók révén aztán más állatra, sőt sajnos sok esetben az emberre is átterjedhetnek. Mivel a  szemétben, hulladékon, csatornában, vagy más szennyezett helyeken mászkáló patkányok a testükre tapadt kórokozókat az élelmiszereinkre is átvihetik, így a különféle mikroorganizmusok terjesztésében is nagy  szerepet játszhatnak.

Melyek a patkányok által terjesztett legfontosabb, hazánkban is előforduló fertőző betegségek?

Vannak olyan betegségek, amelyek mára már igazoltan is a patkányok által terjednek. Ezen  betegségek közül a pestis (dögvész), leptospirosis (az iszapláz), trichinellosis (a fonalóckór), a rágcsáló kiütéses tífusz, a patkányharapási láz és a vírusos hemorrhagiás láz a legfontosabb. Az életmódjukból adódóan, ha túlságosan nagymérvű az elszaporodásuk, különféle egyéb betegségek, mint a salmonellosis, hastífusz, pa-ratífusz, vérhas kórokozóinak terjesztésében is óriási  szerepet játszanak. De a háziállataink sincsenek  biztonságban, hiszen egyes állatjárványok például a  sertésorbánc, az Aujeszki-féle betegség, vagy a baromfi pestis, száj- és körömfájás  kialakulásában is jelentőségük van. Ezek igencsak súlyosak lehetnek és jó, ha odafigyelünk már a tünetek megjelenésénél is, főleg ahol tudjuk, hogy patkányok vagy egyéb rágcsálók garázdálkodnak a környezetünkben.

Remélem nem ijesztettem meg senkit a sokféle betegség felsorolásával! De úgy gondolom, hogy jó, ha tudjuk miért is kell a tisztaságra nagy figyelmet szentelni az otthonunkban, és ha azt vesszük észre, hogy beköltöztek ezek a hívatlan rágcsálók hozzánk, akkor mielőbb keressük fel egy irtásukkal foglalkozó cég szakemberét. Egyedül valószínű  nem menne a teljes kiirtásuk, de az ő segítségükkel hamar meg tudunk szabadulni a patkányinváziótól.