Ijesztő, ha azt vesszük észre, hogy valami rohangál a padláson kertes ház révén, vagy kifúrt lyukat találunk a melléképületbe, de társas házakban is tapasztaljuk gyakran, hogy fél szemmel látjuk, mintha elsuhant volna valami a fal mellett. Egér? Attól nagyobb volt, csak nem patkány? Vajon honnan jöhetett és mit csináljak, hogy ne költözzön be a lakásomba, hangzik el gyakran a kérdés. Mint az előző cikkekből is megtudhattuk, rendkívüli veszélye van annak, ha a rágcsálók elfoglalják a lakásunkat. Nagy károkat tudnak okozni a rágásukkal, hisz mindenbe belekóstolnak, ha nem is fogyasztják el, és rengeteg betegség terjesztésért is felelősek.

Feljöhetnek e a wc-n keresztül?

Lehetett olyan esetet is hallani, hogy a wc csészében jött fel a patkány. Vajon ezek csak rémtörténetek, vagy tényleg lehetséges ez? Végül is erre azt tudom mondani, hogy lehetséges, bármikor felbukkanhat egy patkány a vécécsészéből, akkor számíthatunk erre főként, ha öreg a csatornarendszer. Szinte minden évben beszámol egy-egy ilyen esetről a média is. Nem vagyunk védettek ellenük sehol, hisz bármelyik kisvárosban, faluban, nagyvárosban, de Budapesten is bármikor előfordulhatnak patkányok. Annak ellenére is, hogyha rendszeresen kezelik a csatornahálózatot. Jó, ha tudjuk, hogy olyan irtószer ugyanis nincs, még amely tartós védettséget nyújtana ellenük.

Akkor tudnak a patkányok elsősorban feljutni egész a wc csészéig, mint ahogy már említettem, ahol a lakáshoz vezető szárnyvezeték elavult. Ehhez tudnunk kell azt is, hogy például a vándorpatkány nagyon mozgékony. Képes arra, hogy naponta akár több kilométert is meg tudjon tenni. Ezért van az, hogy hatalmas területeket bejár a föld alatt. A vécécsészékhez csatlakozó általában 5 centiméter átmérőjű cső pont elég tágas ahhoz, hogy akár még egy jól kifejlett példány is, könnyedén, fel tudjon mászni nem csak a földszintig, de akár a magasabb 5. emeletre is.

Történetek

Ezek után elmesélem néhány ismerősöm sztoriját a patkányokkal kapcsolatban, hisz azt hiszem, ha megkérdezném, sok mindenkinek lenne ezzel kapcsolatban külön kis története.

“Nemrég vásároltam egy régebben épült családi házat azzal a céllal, hogy majd felújítom idővel és kicsinosítom a saját ízlésem szerint. Ám egyik este arra lettem figyelmes, hogy már lehet, nem vagyok egyedül a házban. A gyanúm csakhamar beigazolódott, ugyanis patkányok voltak a lakótársaim. Igencsak rosszul voltam, mikor szembe találkoztam kis és nagyméretűvel is egyaránt. Persze nem tudtam, hogy most valóban nálam telepedtek-e le, vagy a szomszédos ház istállóiban, mivel ott sok állatot tartottak. Akárhogy próbálkoztam nagy zajt csapni, s minden élelmiszert elpakolni előlük, vagy bármi jelet adni, hogy én is ott lakom. Ez egyáltalán nem zavarta őket, mintha észre sem vették volna. Kértem tanácsokat, próbálkoztam házi módszerekkel, amiket ismerősök ajánlottak, de mégsem tudtam elűzni ezeket a rágcsálókat. Aztán a végső megoldást egy szakember segítsége jelentette, akinek hamar sikerült elvégezni azt a patkányirtást, amivel én egyedül nem tudtam megbirkózni.”

A második történet egy kedves ismerősömé, ő mesélte nemrég.

“Mi a fővárosban, egy társasházban élünk. Többször panaszkodtak a szomszédaim is, hogy például a konyhában lévő papírjainkat, csekkek, számlák, fontosabb iratokat is reggelre megrágva találták.. De ugyan így jártak a kint felejtett élelmiszerek is. Ha nem voltak fedett edényben, bizony vagy megették, vagy megrágták, esetleg az ürülékükkel szennyezték be a patkányok. Mire kiderült, hogy kikkel is állunk szemben, sajnos már nagyon el voltak szaporodva a házban. Szinte bárhova el tudtak menni, például a fűtéscsövek mentén, de elég volt egy nyitott ajtó, s máris besurrantak a következő lakásba is. Végül szerencsére aztán sikerült a gócpontjukat megtalálni és nem kockáztattunk, hogy magunk fogjunk az irtáshoz, inkább egy rovarirtó társaság segítségét vettük igénybe. Így rövid időn belül eltűntek és már hónapok teltek el azóta, de a közelünkbe sem mertek jönni.”

Mivel mindig is volt kutyám, és szívesen sétáltatom esténként a parkban, sok “kutyás” ismerőssel találkozom, s ilyenkor előjönnek a különböző történetek is. “Én kertes házban élek. Nekem a kutyusom hívta fel a figyelmem arra, hogy nem vagyok egyedül a házban. Ugyanis többször ébredtem arra, hogy a kutyám nagyon ideges, éjjel mindig megengedtem, hogy bent aludjon. Ezért volt olyan hogy mikor már kikapcsoltuk a tévét, leoltottuk a lámpákat és aludni szerettünk volna azt láttuk, hogy a kutyánk összevissza szaladgál a házban. Látszott, hogy valami után szimatol és keresgél. Majd arra is felfigyeltem, volt olyan eset, hogy szinte órákig, még enni is alig mozdult el, csak ült egy pontban és úgy tűnt feszülten figyel valamire.

Ekkor már gyanítottam, hogy valami lehet a házban, s később ezt igazolták a patkányra utaló jelek is Egyre gyakrabban találkoztam összerágott dolgokkal, már semmit nem mertünk kint hagyni, mindent bedobozoltunk, a hűtőbe, vagy a szekrénybe zártunk be éjszakára. De nem csak az ennivalóinkat, de még a telefon kábelét is megrágta valami. ekkor már biztos voltam benne, hogy patkány lehet, aki beköltözött hozzánk. Ezért hamar szakemberhez fordultam, aki átvizsgálta a környezetemet és igenis megerősítette a gyanúmat abban, hogy nem tévedtem. Rágcsálók szerették volna átvenni az uralmat a házam felett. Viszont nagyon örültem annak, hogy hozzá fordultam, mivel az irtást követően teljesen eltűntek. Ezt a kutyusom viselkedéséből is láttam, hisz nem jelzett már, visszanyerte a nyugodtságát. Azt tudom elmondani mindenkinek, aki ilyen problémával küzd, hogy mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, ugyanis ők tudják igazán azt, hogy hol keressék a betolakodókat és mivel is tudnánk a legsikeresebben harcolni ellenük.”

A történetek után néhány érdekesség, amit még talán eddig nem ismertünk a patkányokkal kapcsolatban.
Én sem hallottam eddig arról, hogy sem az egér, sem a patkány bármennyire is szeretné, nem tudja a vizeletét visszatartani. Így ha szükségét érzik, abban a pontban, ahol akkor tartózkodnak azonnal könnyítenek magukon. S mint tudjuk a vizeletükkel és ürülékükkel így megfertőzik az élelmiszereinket, melyet, ha véletlen elfogyasztunk mi is megbetegszünk.

Az emberek között sajnos egyre több a rákos megbetegedés, de így vannak a patkányok is. Nem is gondolnánk, de elmondhatom azt, hogy a patkányok is leggyakrabban rákban pusztulnak el, abban az esetben, ha túlélnék az ellenük folytatott harcot. Miért lehetséges ez? Valószínű, hogy azzal magyarázható, mert mindent megkóstolnak, nem érzik semmivel szemben a veszélyt, ezért rengeteg olyan anyag juthat a szervezetükbe, ami rákkeltő lehet, vagy ami kiváltja ezt, éppúgy, mint nálunk, embereknél. Ehhez tartozik még az is, hogy a cukorbetegségre is éppígy hajlamosak. Ezt sajnos elmondhatjuk az emberiségre is hivatkozva, hisz az életmódunk miatt egyre több cukorbeteg ember él szerte a világban.

Remélem ezekkel a történtekkel és érdekességekkel sikerült felhívnom újra a figyelmet a patkányokkal kapcsolatos veszélyekre, s nem reklámnak szántam, de higgyék el mindig érdemes a rágcsálóirtással foglalkozó szakemberek segítségét kérni, ahelyett, hogy magunk kísérletezgetnénk a kiirtásukkal. Figyeljék a jeleket, s ne hagyják, hogy a patkányok átvegyék az irányítást az otthonukban.